karácsonyi ünnepkör egyik legkedveltebb magyar édessége kétségkívül a szaloncukor, amely már közel 200 éve díszíti otthonainkat. Története egészen az 1800-as évekig nyúlik vissza, amikor a francia fondant technológia megérkezett Magyarországra. A német „Salon-Zuckerl” inspirálta édességet a magyar cukrászok továbbfejlesztették, egyedi módon csomagolták és új ízekkel gazdagították.
Az első szaloncukrok kézműves manufaktúrákban készültek, és kifejezetten luxuscikknek számítottak. A tehetősebb családok szalonjaiban jelentek meg először, innen ered a neve is. A cukrászok által készített édességeket díszes papírba csomagolták, selyemrojtokkal látták el, és a karácsonyfa mellett kínálták a vendégeknek.
Tudtad, hogy…
- eredetileg nem volt szokás megenni a szaloncukrot, csak díszként szolgált?
- az első szaloncukrok között olyan különleges ízek is voltak, mint a rózsa és az ibolya?
- Gerbeaud Emil volt az első, aki nagyüzemi gyártásba kezdett?
- a szocialista időszakban mindössze 3-4 féle íz közül lehetett választani?
Ma már több mint 50 féle ízben kapható ez az egyedülálló magyar édesség. A klasszikus zselés és marcipános mellett megjelentek olyan modern változatok is, mint a sós karamell vagy a zabpelyhes-áfonyás. Az évi fogyasztás meghaladja a 3500 tonnát, ami azt jelenti, hogy egy magyar ember átlagosan 35-40 darab szaloncukrot eszik meg a karácsonyi időszakban.
A szaloncukor nemzetközi szinten is egyedülálló, hiszen ilyen formában sehol máshol nem készítenek karácsonyi édességet. Méltán lehetünk büszkék erre a különleges hungarikumra, amely generációk óta a magyar karácsony elmaradhatatlan része.